Sora ezen a napon erőtlennek érezte magát. Azt gondolta, befellegzett a pályafutásának.
- Sora!
- Szia Ken!
- Kell egy új előadás. Mia már ki is tervelte. A Hattyúk Tavából te leszel Odett.
- Megint egy főszerep - szédelgett Sora - inkább felmondok.
 - Sora, ez viccnek is rossz. - mondta komolyan Ken.
- Nem, komolyan mondom. Megyek Kaloshoz. Holnap indulok vissza a nevelőszüleimhez.
- Nem, Sora te maradsz. Ha másképp nem, ideláncollak. - mondta May, aki most érkezett.
- May - bökte oldalba Ken.
- Tudok egy múdot, amitől nem maradsz ilyen, mint egy ernyedt zokni. - ajánlotta fül segítségét May.
- Na és mi az? - kérdezte Sora álcázott kíváncsisággal.
- Lovaglás! - közölte boldogan May.
- Én biztosan nem! Világéletemben irtóztam a nyeregtől. - Sorát kirázta a hideg.
- Nem baj, akkor majd nyereg nélkül lovagolsz. - oldotta meg May a problémát.
- Nem, megyek Kaloshoz. - határozta el Sora.
- Sora, kérlek, gondold meg! - kérlelte Ken Sorát.
- Jó, holnapra meggondolom.
Ez a nap is eseménytelenül telt el. úgy este hétkor valaki kopogott.
- Igen? Ki az? - kérdezte Sora az ajtónak támaszkodva.
- May.
- Gyere be.
- Szia Sora. Szóval, beszéltem Erivel, és azt mondta, hogy minden nap négy órától.
- Mi?! Te beirattál engem lovagolni?
- Igen! Miért ne? Ez a combodat izmosítja, a karod is ruganyosabb lesz, és másképp is jó szórakozás.
- Na jó, holnap fél négykor a parton, és meggondoltam : nem mondok fel!
- Na jó, szia! - köszönt el May.

Sora a parton várt, és végre megjelent May.
- Na jó, hívunk egy taxit, és gyorsan elmegyünk.
- Hívok én  - ajánlotta Sora.
- Jó.
- Halló, a tengerparthoz a bár elé kérnék egy taxit! - szólt Sora a mobilba.
Öt perc múlva jött is a taxi.
- A Levelecske cukrászdához mennénk - adta ki az utasítást May.
- Milyen cukrászdába? - értetlenkedett Sora.
- A cukrászda mellett van a lovarda.
- Aha.
Megérkeztek.
- Köszönjük, mennyivel tartozunk?
May kifizette, és elindultak a bejárat felé.
- Jaj, de ugye nem fogok egyelőre vágtatni?
- Nem, egyébként nem vágtatni, vágtázni.
- Na jó. - nyugodott meg Sora.
- Sziasztok, talpkoptató gyalogosok! - köszöntötte Soráékat egy barna, hullámos hajú huszonéves lány.
- Erika Heller - nyújtotta a kezét barátságosan a lány.
- Sora Naegino... - fogott kezet vele zavartan Sora.
- Na, fogunk neki nyergelni, és a futószárat is használjuk, mindkettőtöknél.
- Nálam is? - lepődött meg May.
- Igen.
- De jó! - örült meg May.
- M... mi az a futószár? - kérdezte Sora.
- Az egy ilyen szalag, ami szövetből van, azt a ló kantárjához csatoljuk, én fogom a végét, és a ló megy kötülöttem körbe. - oktatta ki Eri Sorát.
- Na jó, de ki lovagol először?
- Egyszerre fogtok lovagolni. Betit megkérem, hogy ő futószáraztasson téged.
- Oké, és addig te Sorával foglalkozol?
- Igen, May, te nyergeld fel magadnak Szelídet, addig én Sorát megtanítom felnyergelni a lovat, mégpedig Ribizt.
- Ribiz? Miért hívják Ribiznek? - érdeklődött Sora.
- Azért, mert érdekes a színe, barna, mégis hasonló a ribizli színéhez...nyugi, ő a legszelídebb ló. - mondta Eri.
- Pedig én azt hittem, hogy Szelíd a legszelídebb! - csodálkozott May.
- Ő is, meg Ribiz is.
- Értem - bólogatott May.
- Na, csajok, befelé! - hessegette a lányokat Eri.
- Gyere, Sora! - hívta May Sorát.
At istállóban kellemes lószag volt. Sora most először érezte, hogy kapcsolatban áll a lóval. Az első, amit Sora meglátott, egy szerszámrészleg volt (nem szerszámszoba, szerszámrészleg, mert csak egy kis részt szenteltek a szerszámoknak). A szerszámrészleg után következtek a karámok. Kis rekeszek, amikben a lovak mégis jól elférnek. May odament Szelíd rekeszéhez, ami a karámok vége felé volt, és megsimogatta. Érdekes ló volt: barna, és szürke pöttyökkel tarkított.
- Hol van Ribiz? - kérdezte bámészkodva Sora.
- Ott - jött a szűk válasz - ott a szerszámrészleg mellett rögtön.
Sora az utasítás szerint odament, de amint meglátta a lovat, nagyon elcsodálkozott. Nem lehetett eldönteni, hogy piros, vagy barna. May odament a szerszámrészleghez, és egy fogasszerű akasztóról leakasztotta a kantárt. Bement Szelíd karámjába, és odament Szelídhez.
- Szia, Szeli - becézgette May Szelídet. A jobb kezével megfogta az orrát, a kantárt előkészületben tartotta, és lassan felhúzta a lóra. A zablát Szelíd nagyon nem szerette, ezért alig nyitotta ki a száját. Mikor végre rá volt helyezve a kantár, May a tarkó - és a ajakszíjat becsatolta, és elment a nyeregért. Sora ezt mind végignézte, és azt gondolta, hogy ő erre sosem lesz képes. May jött a nyereggel, és lassan közelített. Szelíd elindult May felé, és engedelmesen hagyta magát, hogy May ráhelyezze a nyerget. May a hevederhúzással nem állt valami jól, mert sosem volt ereje. De most olyan egyszerűen meghúzta, mintha ezzel nőtt volna fel. Sorát elámította, hogy May ilyen gyengéden bánik a lovakkal. A társulatban egy forrófejű ágról pattant lány, itt meg egy gyengéd, lószakértő. May kivezette Szelídet, és elkérte Sorától a futószárat.
- Hol van?
- Ott a szerszámrészlegben, a kantárok mellet. Bordó színű.
- Oké. - Sora bement, és kivitte a futószárat. Érdekes tapintása volt. Olyan, mint egy szőnyeg. Nem perzsa, egyszerű szövött.
- Kösz, kösz - vette el a futőszárat May, és rácsatolta a kantárra.
- Leányzó, hogy is hívnak... Sora! Gyere, nyergeljük fel Ribizt!   - hívta Eri Sorát.
- Jövök! - Sora bement az istállóba, és Eri azt mondta:
- Vedd el a kantárt! Azt a részt markold meg, ahol a tartóra van akasztva!
- Oké - Sora megmarkolta a kantárt, és leemelte.
- Most akaszd fel a kantárt arra a szegre, ami ribiz karámján van.
- May először feltette a kantárt, nem felakasztotta! - kötekedett Sora.
- Igen, mert May szétszórt. Először fel kell akasztani, hozni a nyerget, rátenni a karámajtóra, és a kantárral kezdeni.
- Ja.
- Na, most hozd a nyerget. Láttad, May hogy emelte fel, ugye?
- Igen, láttam.
Sora odament a nyeregtartóhoz, és leemelt egy nyerget.
- Elfelejtettem mondani, hogy a zöld alátétest hozd... de látom, azt  hoztad. Most helyezd rá a karámajtóra.
Sorának ez nehezen ment, mert elég magasan volt az ajtó, de azért sikerült.
Mire Soráék felnyergelték, és kivezették a lovat, Mayt Beti addig már rég lefutószáraztatta. May már szabadon ment . Először lépésben, majd ügetett, aztán jött a vágta. Szelíd nem nagyon akart elindulni vágtába, de máz valahogy csak elindította. Minden pillanatban úgylátszott, hogy May mindjárt leesik, de ő mintha oda lett volna ragaszva a nyereghez - rajtamaradt.
- May!! - kiáltott Eri. - Megpróbálsz ugratni?
- Na ne! Ha megpróbálom, leesem.
- Nem, nem, vágtázz az akadály felé, és várd, hogy ugorjon, amikor ugrik, hajolj rá a nyakára, és állj fel a kengyelben! - kiáltotta Eri. Sora épp most vezette ki Szelídet, de Eri intett, hogy fogja meg, és nézzék ketten May első ugratását. May mintha a nyeregbe lett volna szegelve. Már csak pár lépés az akadály... És Szelíd ugrott! May túl későn dőlt előre, ezért a szembecsapódó szél miatt az ugrás előtt lepottyant... a képzeletbeli szegek szerteszét hullottak. May nevetve kelt fel, és azt mondta, nem baj, majd megint megpróbálja, csak kicsit több készüléssel. Most azonban az volt az első, hogy megállítsák Szelídet. De Szelíd magától megállt. May megígérte, hogy holnap újrapróbálja. Most visszaszállt Szelídre, csak lépésben, s ügetésben ment.
 - Na, Sora, ideje lóra pattanni. Felszállni biztosan egyedül is tudsz, mert te egy akrobata vagy, ha jól hallottam - Eri arcán vékony mosoly suhant végig - biztos fel tudsz szállni.
- Igen, csak meg kéne mondd, hogy hogyan.
- A ló bal oldalára kerülsz, beteszed a bal lábad a kengyelbe, egyik kézzel az első, másik kézzel a hátsó kápát fogod meg. Felrugaszkodsz, és átteszed a lábad a ló másik oldalára.
- Oké. - Sorának tényleg ment. Már fent is volt.
- Na látod, ez könnyen ment. Most bekapcsollak futószárra. - Eri a futószár végét a zabla karikájához csatolta.
- Mivel biztos van tapasztalatosd a lendületben, amikor lépésbe indítom Ribizt, akkor nem kell fogózkodj.
- Hát jó.
Ribiz lépni kezdett. Sora kicsit megrendült, és már érezte, hogy a kezétől semmi sem függ : a combjára van bízva.
- Egyenesen tartsd magad a nyeregben, a kengyeleket egyelőre hajtsd fel keresztbe.
Sora megfogta a bal oldali kengyelt, és a vasat át tette a másik oldalra. Majd ugyanezt a jobbal.
- Jó. A sarkadat mindig szorítsd lefelé, a lábujjaid mutassanak az ég felé.
Sora lenyomta a sarkát, de megfeledkezett magáról, és megint lelógatta a lábát.
- Sarkat lefelé!
Sora ezentúl csak a sarkára figyelt.
- Na, jön a bemelegítés. Körözz a bal karoddal. Majd a jobbal. Most egyszerre mindkettővel. Jó. Egyik kezed elöl, másik hátul. Most cserélj kezet.
Sora ezt nagyon élvezte.
 - Kezedet nyújtsd ki előre! Oldalt! Felfelé! Kulcsold össze a hátadnál! Kulcsold össze a hasadnál! Leengeded. Próbáld meg áttenni a jobb lábad a ló bal oldalára! Úgy,ahogy a dámanyergen szokás.
Sora hallott a dámanyeregről. Az olyan nyereg, ahol mind két lábad egy oldalon van. Sora remegve áttette, de érezte, hogy ez nem stabil.
- Most tedd a bal lábadat a jobb oldalra! Fordulj a ló feneke felé.
Sora ezt igazán nagy örömmel csinálta.
- Most megint legyenek egy oldalon a lábaid, csak a jobb oldalon. Jó. Most pedig ülj vissza rendesen. Ezt hívják malmozásnak. Most csinálj kettőt erre, hármat arra.
Sora végre az egészet túlélte, de jött egy másik gyakorlat.
- Megint tedd át a lábaid a bal oldalra! Aztán fogd meg a jobb kezeddel hátulról a hátsó kápát, és fordulj hasra. Most meg tedd át a jobb lábad a jobb oldalra, és ülj fel.
Ezt Sora még ötször meg kellett csinálja.
- Most próbálj meg feltérdelni! A kenygyelszíj elejéhez tedd a térded, és emeld fel magad!
Sorának ez ment, mert ilyet a mozgó kötélen is csinált.
- Na, ez jól megy! - dícsérte Eri.
- Megpróbálunk ügetni?
- Igen, már azt gondoltam, sosem fogok! - lelkesedett Sora.
- Kapaszkodj meg a kápában, és szoríts jól a térdeddel! Keccintgessél a nyelveddel, és told előre a nyerget szaggatottan!
Sorának majd' durrant szét a combja. Ribiz elkezdett ügetni. Szép lassan, de biztosan. Sora eléggé pattogott, ami nem jó.
- Hagyd lazán a derekad! A derekadtól lefelé feszes, felfelé laza.
Sora tényleg nem pattogott.
- Próbálj meg az ügetés ritmusára minden második pattanásnál felállni, minden elsőre leülni.
Sorának ez is ment. Aztán le kellett hajtsa a kengyeleket, és úgy ügetni.

 - Jaj - zuhant le az ágyra Sora, amikor hazaért. Totál fel volt dobva, mert Eri szerint kezdőhöz képest szuperül lovagol. Már nem érezte úgy, hogy abba kell hagynia a Kaleido - t.
Nem sokkal ez után vágtázni is megtanult, akkor pedig nagyon laza kell legyen a dereka. Aztán megtanult szabadon lépni, ügetni, vágtázni, és egy év múlva díjugratónak is elmehetett volna. Sora eldöntötte: a sírig a lába közt lesz a ló.
May hazaért, és egyszer csak...egy villanás...és egy kicsi kékruhás manó lebegett az ágya fölött.Mi a fene ez?-gondolta May.
-Nem ez, hanem ő. Én csak azoknak jelenek meg, akikből Star lehet.
-Haha, most te melyik hologramm vagy?
-Nem vagyok hologramm. Aki a nyilast helyes útra vezeti, az egyedül a bika.Vagyis te.Megérdemled, hogy sztár légy.
Aztán Fantom halványodni kezdett, és May megrázta a fejét.
-Holnap a szemészetre megyek...