A verseny

- Sora nem jó! Kezd újra
- De…
- Semmi, de. Csináld és kész „mondta dühösen”
- Nem!! Már éjfél is elmúlt. Elég „mondta olyan határozottsággal, aminek még Leon sem mert ellent mondani.”
- Akkor menj! „vágta rá közönyösen és ridegen”
Sora leugrott a hálóba, majd intett Leonnak és eltűnt az öltözőbe. Miután felöltözött és kilépett az öltözőből és észrevette , hogy már egyedül van, nem nagyon zavartatta magát, lekapcsolta a villanyt és visszament a szállására és lefeküdt.
Reggel dörömbölésre ébredt fel.
- Sora?!
- Mit akarsz?
- A főnök hivat. Siess.
- Jó, mindjárt megyek.
Nemsokára készen is volt és elindult Kalos-hoz. Kopogás után belépett és meglátta, , hogy a szobában Kaloson kívül benn volt Mia és Leon. Mia az egyik széken ült és mosolyogva köszönt, az épp belépő kis sztárnak. Leon Kalos mögött az ablakon kifelé meredt, ügyet se vetve a lányra.
- Szia Sora. „üdvözölte másodikként a főnök a fiatal artistát”és leültette a szabad székre.
- Jó reggelt. Valami baj van, , hogy ilyen korán behivatott?
- Korán? „csattant fel Leon miközben végre vette a fáradságot, , hogy ránézzen a beszélgető partnerére.
Sora ránézett a falon lévő órára, és észrevette , hogy már 10 óra is elmúlt.
- Elnézést, a tegnapi edzés kicsit későn ért véget, és még nem tudtam teljesen kipihenni magamat. „szólalt meg kicsit meglepetten, miközben szemráhányóan Leont nézte.
- Nem rajtam múlott! „vágott vissza közönyösen, ridegen és egy gúnyos mosolyt eresztett el a lány felé, amit csak ő vett észre.”
- Azt észrevettem. Mert te nem is csináltál szinte semmit csak…
Nem tudta befejezni a mondatot, mert Kalos közbeszólt ezzel leállítva a két rivalizáló felet.
- Sora? Idefigyelnél egy kicsit, majd utána folytathatjátok a vitátokat.
- Persze. Miről van szó?
- Úgy hallottam most lesz a 18. születésnapod. Ez igaz?
- Igen, de csak a következő hónap végén.
- Akkor tökéletes az időzítés.
- Mire? „kérdezte kíváncsian”
Ekkor Mia a kezébe nyomott egy nagy lapot.
- Tessék. „mondta és nyújtott a lapot.”
Miután kézhez kaptam észrevettem , hogy nincs rajta semmi. Kérdőn tekintett végig a jelenlévőkön.
- Ez mi?
- A következő előadás posztere.
- De hisz ezen nincs semmi.
- No lám ezt is észrevetted. „szólalt meg ismét gúnyosan Leon.”
- Igen!
- Kérlek ne kezdjétek újra.
- Jó „vágták rá egyszerre és tekintetüket egymásról Kalosra vitték.”
- Azért üres mert a következő előadást te választhatod ki. „mondat Mia.”
- Ezt nem értem.
- Az eddigi előadások közül, azt játszuk el újra amelyiket szertnéd.
- Ez igaz?
- Igen.
- Ez csodás, köszönöm Mia.
- Ne nekem köszönd, Leon ötlete volt.
Sora a férfi felé fordult.
- Köszönöm.
- Nincs mit, csak egy ötlet volt.
Ekkor Kalos szólalt meg.
- Holnapig gondold át, , hogy mit szeretnél újra játszani. És akkor egy hónap múlva lesz a premier.
- Jó.
- Akkor vége a megbeszélésnek mehettek.
Mikor kiléptek a teremből, Sora észrevette , hogy Leon nem jön így visszaszólt.
- Leon te nem jössz???
- Nem! „mondta és ridegen becsapta a lány arca előtt az ajtót.
- Sora melyiket választod?
- Még nem tudom.
Miután elköszöntek Mai ment a dolgára a kis sztár pedig elindult a tengerpart felé, leült egy padra és olyan mélyen elgondolkodott, , hogy mikor valaki megérintette a vállát akkorát ugrott, , hogy jó pár méterrel a pad előtt a homokban landolt. Majd felkiáltott.
- Jajj.
- Bocs nem akartalak megijeszteni. „mondta egy régen hallott ismerős hang”
- Yuri? Te , hogy kerülsz ide?
- Gondoltam benézek, és megláttalak, így köszöni akartam.
- Értem.
- Hallottam, milyen ajándékot kaptál.
- Épp ezen gondolkoztam.
- És jutottál már valamire?
- Még nem!
Még a parton töltöttek pár órát, ami alatt megbeszélték , hogy mi történ velük az elmúlt időben. Majd késő délután volt mikor visszafelé indultak, és a férfi meglátta , hogy Sora vacog.
- Fázol?
- Nem.
- De, hogy nem, hisz látom, gyere ide. „mondta mosolyogva”
- Sora kicsit meglepődött a kérésen, így nem is tett semmit.
De Yuri közelebb lépett hozzá és átkarolt, Sora megnyugodott az öleléstől, bár kicsit feszülten érezte magát, de mivel már Yurira úgy gondolt mint a bátyjára, nem idegesítette nagyon magát. Yuri elkísérte a szobájáig a kis sztárt majd elköszöntek, amitől Sora meglepődött ugyan is Yuri az arcára nyomott egy puszit majd otthagyta értetlenül. De eközben valakit a sötétben mardosott a féltékenység miközben nézte a turbékoló „párt”, de nem tett semmit csak visszament csendben a szállására, útközben elgondolkozva, , hogy-, hogy tudná elérni , hogy többet, ne lássa Yuri tenyérbemászó képét.
Másnap Sora korán felkelt és rögtön az ebédlőbe ment enni valamit, amikor belépett a terembe meglátta, , hogy Leonon kívül senki sincs benn, bár ez nem zavarta.
- Szia Leon.
Válaszként be kellet érnie egy hümmögéssel, ami valami hello félét jelentett.
- Valami baj van?
- Nincs! Megvan mit játszol újra?
- Igen!
- És?
Sora nem tudott válaszolni mert Ken közbeszólt.
- Sora, Sora Kaos hivat.
- Jó megyek, egy perc, csak ezt megeszem.
- Jó de siess.
- Oké.
A fiatal artista gyorsan megette még ami a tányérján volt és gyors léptekkel elindult Kalos irodája felé. Kopogás nélkül belépett, majd helyet foglalt az üres széken.
- Jó napot főnök.
- Hello Sora. „mondta Mia”
- Kitaláltad már melyik előadást szeretnéd újra előadni?
- Igen! „szólalt meg egy férfi hang az ajtó felöl”
- Tényleg, fordult meg hirtelen kicsit megdöbbenten az imént érkezett artista.
- Hát nekem az előbb ezt mondtad…
- Na akkor? „kérdezte kíváncsian Kaos”
- Az, az igazság , hogy kettő közül nem tudok dönteni.
- Melyik kettő? „kérdezett vissza Mia”
- A Saiyuki és Az Angyalok tánca között.
- A másodikat el is felejtheted.
- Mért???? „fordult kérdő tekintettel a férfi felé, ezzel is jelezve , hogy az neki jobban tetszik.”
- Mert…
- MÉRT????? „kérdezett vissza most már idegesen.”
- NEM és kész!!! „ezzel elfordult a lánytól, az ablak felé.”
- De főnök…
- Sajnálom Sora nem tehetek semmit azt a manővert nem tudod egyedül végrehajtani, legyen inkább a másik, légy…
Nem tudta befejezni a mondatot mert Yuri jelent meg az ajtóban.
- Akkor majd én megcsinálom vele! Ha beleegyezik.
- Yuri, te…
- Akkor?
- Ööö… „nem tudott hirtelen mit mondani , de mikor meglátta, , hogy Leon arckifejezése, teljesen megváltozik, visszafordult Yuri felé.”
- Hm?
- Rendben, hisz… nincs más jelentkező a szerepre. Akkor Mia ez megoldható?
- Persze, hisz ez csak egy szimpla szerepcsere.
- Szimpla szerepcsere??? „csattant fel Leon olyan dühös hangon, ahogy még sosem.”
- Valami gond van? „kérdezte Yuri olyan közönnyel amit eddig csak Leon szokott használni.”
- IGEN!
- És mégis mi, ha szabad tudnom. „kérdezte Sora miközben felállt a székéről.
”Az előbb azt mondtad, , hogy te nem akarsz velem szerepelni, így Yuri tökéletes.
- Killien? Te szemét! Nem fogsz elszedni még egy partneremet!!!
- Még egyet? „kérdezett vissza kérdőn Yuri”
A három érintett észre sem vette, , hogy most már csak ők vannak a teremben és veszekednek.
- Leon- Yuri elég!!! „kiáltott végül Sora a két jelenlévőre”
Mind a ketten hirtelen elhallgattak és a hang irányába tekintettek.
- Azt nem tudom, , hogy egymással mi a bajotok, de engem ne rángassatok bele. Ha már megbeszéltétek akkor tudjátok hol találtok meg. „mondta dühösen és kiviharzott a teremből, majd a tenger felé elindult.”
- Sora engem választott ebbe törődj bele Leon. „mondta a szőke férfi a másik felé fordulva”
- De csak azért mert nem ismer igazán.
- Hát az lehet, de én őt jobban ismerem nálad, és megkockáztatom, vagyis biztosra veszem, , hogy jobban kedvelem, mint te.
- Azt láttam. „mondta dühösen”
- Ezt , hogy érted?
- Láttam tegnap , hogy pátyolgattad.
- Megfigyelted? Ez már túlzás nem gondolod?
- Nem figyeltem meg, csak megláttam, , hogy-, hogy rámásztál.
- Ja persze. De nem tiltakozott. „mondta egy gúnyos mosoly keretében”
- Hagyd békén Sorat! Megértetted?
- Nem hiszem, , hogy pont te állítanál meg, hisz tegnap se tettél semmit!! „mondta és elnevette magát”
Leon hirtelen ökölbe szorított a kezét és akkorát behúzott Yurinak , hogy az ajtónak csapódott.
- Te megőrültél. Mi a bajod? Talán ennyire féltékeny lennél rám, mert Sora engem jobban kedvel és közelebb enged magához, mint téged bármikor is fog? „kérdezte miközben felállt a földről.”
- Meg ne próbáld. „mondta miközben ismét ökölbe szorította a kezét.”
- Idióta, én nekem Sora olyan mit ha a húgom lenne.
Ebben a pillanatban belépett Kalos és kérdőn nézte a két szemben álló férfire.
- Itt meg mi történt? „kérdezte miközben tekintetét az ajtón lévő törött képre tekintett, ami Sharat ábrázolta.”
- Semmi „vágta rá Leon és kiviharzott”
- Yuri?
- Csak megbeszéltünk pár dolgot.
- Azt látom. „mutatott az imént említett törött képre”
- Bocs. „mondta majd ő is elhagyta a termet.”
A nap hátralévő részét Leon a parton lévő egyik kávézóban töltötte, azon gondolkozva amit Yuri vágott a fejéhez. Már sötétedett mikor visszaindult a szálláshelyére, mikor meglátta az egyedül ücsörgő kis sztárt egy közeli padon. És úgy döntött beszél vele. Mikor odaért a vacogó lány hátára terítette a kabátját.
- Yuri?
- Ez szép! „mondta miközben sarkon fordult”
- Leon? Bocsáss meg kérlek, csak…

A férfi nem tekintett vissza csak elviharzott.
A most már egyedül maradt lány felhúzta a lábát és betakarta magát, a kabáttal, majd figyelte, a tenger vizén lejátszódó színváltozásokat, amit a lemenő, nap végzett.
Közben nagyokat szippantott a kabát illatából, ami mindig meg tudta nyugtatni, de most nem inkább csak feszültebbé tette és arra késztette , hogy elgondolkozzon, de nem tudta, , hogy mért ver gyorsabban a szíve, mért izzad a tenyere, és főként mért nem tud másra gondolni akárhányszor meglátja a férfit. , hogy mért olyan rideg amikor a közelében, van mikor ő mindig kedves próbál lenni. És , hogy mért rivalizál Yurival.
Azt már rég tudta , hogy nagyon hasonlít Sophie-ra, de ezt már megbeszélték. De nem értette.
Már teljes sötétségbe ért vissza a szállásra, lezuhanyozott és lefeküdt, de nem bírt aludni. Jó pár óráig forgolódott az ágyában folyamatosan Leonra gondolva, végül úgy döntött, , hogy eltereli a figyelmét és ha aludni nem tud akkor elkezd gyakorolni az előadásra. ( az éjszaka közepén) Felöltözött az edzőruhájába, majd elindult az edzőterem felé.
De eközben Leont is ugyan ez a probléma gyötörte, folyamatosan Sora-ra gondolt, bármennyire is nem akarta, és végezetül úgy döntött, , hogy elmegy egy kicsit sétálni, hátha így megnyugodik. Az edzőterem előtt elhaladva, fényt látott így bement.
Sora már jó 10 perce gyakorolt a kivilágított, legmagasabb trapézokon így nem vette észre , hogy valaki belépett a terembe, és zavartalanul folytatta amit elkezdett, és miközben eszméletlen gyakorlatokat hajtott végre Fantommal vitatkozott.
- De ezt nem értem. Mért ilyen velem? Mért rideg és elutasító?
A válaszokat Leon nem halotta, hisz ő nem látta Fantomot, de a kérdések meglepték. De nem szólt közbe inkább csak tovább hallgatta.
- De Fantom? Miért éreznék iránta valamit is??
- Én nem! Ez hülyeség. De ha lenne is, benne valami igazság, akkor is…, mindegy hisz ő…
ekkor Leon már nem tartotta tisztességesnek , hogy kihallgatja a lány beszélgetését, így halkan távozott, és visszatért szállására.
Kiült az erkélyre és a csillagokat figyelte, miközben elgondolkodott az imént hallottakon. Legtöbbet az utolsó mondaton töprengett, de tudta vagy nem akarta magának bevallani, , hogy érez valamit a lány iránt. Ekkor a semmiből megjelent az orra előtt egy lebegő figura. Először kicsit megdöbbent, majd hirtelen eszébe jutott, az a név amit az imént hallott.
- Fantom?
- Te látsz? „kérdezte meglepetten”
- Hát… ezek szerint „válaszolt kicsit hitetlenkedve”
- Ez , hogy lehet? Te nem szereted a színpadot!
- Te beszéltél az előbb Sorával az edzőterembe?
- Ott voltál? Hallgatóztál?
- Nem direkt, de különben se halottam mindent csak azt amit Sora mondott”
- Az bőven elég. Mit hallottál pontosan?
- Sok mindent amit nem értek.
- Te nem érted? Szegényke teljesen össze van törve miattad.
- Miattam?
- Nem én kínzom folyton. „vágott vissza gyorsan és határozottan”
- Én nem kínzom.
- Azt csak hiszed. Miattad szenved, mert nem tudod magad végre elhatározni, egyszer kedves vagy aztán meg előveszed azt, a rideg viselkedése. És ezzel teljesen kikészíted. Elgondolkozhatnál , hogy végre mit akarsz, és ne játszadozz.
- Én nem… „nem tudta befejezni mert a Fantom közbeszólt.”
- Ne, hogy azt mond , hogy nem játszol.
- Azt akartam mondani , hogy én nem direkt csinálom.
- Akkor mi az a jelenet Yurival?
- Te mindenhol ott vagy?
- Ahol csak akarok.
- Hát innen menj el ,nem kell nekem egy beszélő bohóc. „vágta Fantom fejéhez a sértő szavakat.”
- Miattam. „és ezzel eltűnt”
Sora már rég visszatért a szállására, és mélyen aludta, mikor Leon még mindig gondolkozott.
„Én miattam szenved??, játszadozok?, Én nem akarom bántani!!, De Yuri…, talán igaza volt Kalosnál? Féltékeny lennék? Az nem lehet, hisz akkor többet kéne éreznem iránta mint…????
Az nem!!!
Addig gondolkozott , míg végül elnyomta az álom a heverőn.
Sora másnap reggel 7 körül felkelt és megtudta Fantomtól, , hogy Leon végighallgatta a beszélgetésüket, és , hogy ő is meglátta, bár nem érti miért.
9 körül Kalos hivatta hármukat.
Utoljára Yuri érkezett meg a bal szeme alatt egy nagy lila folttal. Amikor ezt Kaos meglátta, neki is kezdett.
- Fiúk, csak , hogy tudjátok, tudom mi történt itt tegnap kettőtök között.
- Mi? „kérdezett rögtön vissza Sora amint a férfi befejezte a mondatot”
- Összeverekedtek.
- , hogy mi? Miért?
- Pont ezt szeretném én is megtudni. „mondta Kalos”Na szóval? Min húztátok fel magatokat ennyire?
- Az előadáson. „vágta rá Yuri”
- Ennyi? Ezért kellet behúznod Yurinak Leon? „kérdezte dühösen a kis sztár”
- Nem.
- Akkor??
- Mert…
- Férfi dolog!! „vágta rá ismét Yuri, miközben Leonra nézett.”
- Na jó akkor azt hiszem én ehhez nem kellek. „Mondta Sora miközben felállt a székről.”

- Sora várj! Szeretnék veled beszélni. „mondta Kalos”
- Jó, persze. „válaszolt mosolyogva”
- Gyere.
- Miről szeretne beszélni főnök?
- Most kaptam meg Kenet-úr levelét, amiben volt két repülőjegy is, a számodra. Születésnapod alkalmából.
- Mikorra szólnak?
- A premier után két, nappal indul a gép. „mondta és átadta a jegyeket az artistának.
- Köszönöm. Megadná a címét, vagy megköszönné a nevemben?
- Nem szükséges itt lesz az előadásodon.
- Tényleg? Ez nagyszerű.
- Igen.
- Jó, még egyszer köszönöm, most mennék.
- Persze, menj csak.
Eközben Leon és Yuri újból vitázni kezdtek.
- Látom, kicsit elkékültél. „mondta Leon gúnyosan”
- Nem csoda.
- Megérdemelted.
- Én?
- Te.
- Nem értem, mi bajod. Kalosnak igaza van a szerepért versengünk.
- Valóban?
- Mért másért?

Leon nem válaszolt, csak ridegen a férfire tekintett.
- Van egy ötletem, amivel eltudnánk dönteni, , hogy kié legyen a szerep.
- És mégis milyen versenyre gondolsz? Kihívsz egy párbajra?
- Nem.
- Akkor mégis miért, és , hogyan tudnál velem versenyezni?
- Nem miért, hanem kiért. Soráért!!
- Mi? Te megőrültél.
- De, hogy is ez épp jó, mindkettőnknek két napja lesz meggyőzni arról, , hogy ő legyen a partnere, és a negyedik nap után választ. És a vesztes, nem csak , hogy nem kapja meg a szerepet, hanem el kell tűni Sora életéből.
- Nincsenek is olyan rossz ötleteid.
- Na ugye, megtudunk mi úgy is egyezni , hogy egyikünk se kerül a földre.
- Kezd, te előbb mehetsz el Sora közeléből.

- Jó, de van egy szabály.
- Szabály?
- Az, , hogy a két nap alatt a másik semmiien kapcsolatba nem léphet vele.
- Köszönni akkor is fogok. Nem leszek bunkó.
- Eddig is az voltál, nem kell magad nagyon megerőltetni, de legyen köszönj.
- Be lesz avatva?
- NEM!!! Holnap kezdem én, utánam jössz te.

- Jó.
Ezzel befejezték a beszélgetést és elvállt az útjuk. Leon a nagy színpadhoz, Yuri az edzőteremben gyakorolt, az előadásra, hisz már csak pár hét volt, hátra a premierig, és rajtuk kívül már mindenki begyakorolta a számot, megcsinálták a díszletet, a plakátokat kirakták, szóval minden kész volt, csak a főszereplők nem voltak meg.
Gyorsan eltelt az a nap és este mikor már mindenki aludt két artista az ágyában ült és gondolkodott.
A kis sztárt zavarta Leon aznapi viselkedése, nem tudta elhinni, , hogy ő húzott be Yurinak. Nem értette , hogy mért nem szólt, , hogy látja Fantomot. Tisztázni akarta a dolgot a férfival, de ahhoz túl gyáva volt, , hogy odaálljon elé és ilyen dolgokról kérdezősködjön. Igaz fáradt volt, de végül úgy döntött kimegy kicsit kiszellőztetni a fejét, így leakasztott egy kabátot, aminek ismét felismerte az illatát, de nem nagyon törődött vele, elindult a part felé.
Eközben Leon életében először félt, félt , hogy ő veszít és ezzel vége, mindennek, de folyamatosan csak a lányra tudott gondolni. Ha egy pillanatra is becsukta a szemét, emlékek törtek fel az eddig ridegnek vélt szívéből. De egy mindegyiket összekötötte, Sora. Elege lett, , hogy folyamatosan a lány jár az eszében, és ha a közelében van alig bírja magát visszafogni, és , hogy mindig mást tesz, mint amit szeretne.
Felkelt az ágyból és az ablakhoz, ment , hogy végignézzen a most már kivilágított színpadot. De meglátott egy sötét alakot sietve távozni, a szállás annak a részéből, ahol Sora szobája volt. Sietve felöltözött és elindult a lányhoz, többszöri kopogás után, idegesen benyitott, de nem talált senkit a szobában. Még egyszer alaposan körülnézett és meglátta Fantomot. Remegve az idegességtől elkapta és közelebb húzta.

- Hol van Sora?
- Hol lenne?
- Ezt kérdezem én is.
- Az imént ment el.
- Miben?
- , hogy, , hogy miben? Ruhában, meg egy…
- Egy??? „vágott közbe”
- Egy fekete hosszú kabátból, bár azt nem tudom, , hogy kié.
- Kössz! „mondta miközben az ajtó csapódott a háta mögött.”

Gyors léptekkel elindult abba az irányba ahol az előbb látta. Nem sokára meg is találta a homokban ült betakarva magát a kabáttal.
Lassan mögé lépett és megérintette a vállát amitől a lány hirtelen összerezzent.
- Bocsánat nem állt szándékomba megijeszteni.
- Leon?
- Na végre most legalább nem tévesztettél össze Yurival.
- Nem nagyon lehetne. Mit keresel itt? „kérdezte miközben a férfi felé fordult.
- Gondolom amit te.
- De, , hogy –, hogy pont ide jöttél?
- Az ablakból egy embert láttam távozni a színpadtól és, nos…
- ??

- Elmentem hozzád és Fantom mondta, , hogy itt talállak.
- Fantom? Hát tényleg látod? „kérdezte meglepetten”
- Hát ha arra a kis idegesítő, lebegő figurára gondolsz akkor igen.
- Ez nagyszerű.
- Mi?
- , hogy végre te is megláttad.
- Te mióta látod?
- Amióta itt vagyok a színpadnál. (sajnos)
- És ki is ő?
- Nos ő a színpad szelleme, azoknak jeleneik meg akik nagy dolgokra hivatottak.
- És rajtad kívül látja még valaki?
- Layla volt a második, aki meglátta, így hajthattuk végre a Legendás manővert, és az Angyalok tánca után Rosetta.
- Értem.

- Ja ez a tiéd. „mondta mosolyogva miközben nyújtotta a kabátot”
Mikor Leon meglátta , hogy csak egy póló van rajta visszarakta a vállára.
- Neked, nagyobb szükséged van most rá, én nem fázok.
- Én se. „mondta vacogó fogakkal”
- Azt látom. „Válaszolt majd elmosolyodott, amitől a lánynak sokkal jobb kedve lett”

- Kössz. „mondta és betakarta magát”
- Leülhetek? „kérdezte most már kicsit lágyabb hangnemben”
- Ide? „kérdezett vissza meglepetten”
- Ha zavar akkor pár méterrel arrébb is leülhetek. „mondta gúnyosan és elfordult”
- Nem. Nem zavarsz. „mondta gyorsan kicsit félénken.”
- Akkor szabad?
- Igen. „mondta majd elmosolyodott”

Leonnak nem kellet kétszer mondani rögtön leült Sora mellé.
- Leon?

- Igen?
- Kérdezhetnék valamit?
- Persze mit?
- Fantom azt mondta, hallottad a beszélgetésünket. Ez igaz?
- Igen.
- És mért nem szóltál, , hogy ott vagy? „nézett kérdően a férfire”

- Nem akartam zavarni!
- Értem. „mondta lehangoltan.”
- Valami baj van?
- Nincs „mondta miközben mosolyt erőltetett arcára”
Leon végül úgy döntött, , hogy elmondja neki, , hogy mit terveznek Yurival. De mikor elkezdte volna meglátta, , hogy a lány már a vállának dőlve alszik. Karba vette és visszavitte a szobájába, lefektette majd betakarta a kabáttal, majd végül egy puszit nyomott a homlokára és távozott.
Reggel Sora rendkívül kipihenten ébredt, de nem nagyon értette, , hogy , hogy került a szobájába, de mikor meglátta a lábán a ruhadarabot, eszébe jutott az este.
Ekkor megjelent Fantom.
- Milyen volt az estéd?
- Nagyon jó.
- A búcsúzás se volt semmi.
- Mi? Miért?
- Mikor Leon visszahozott, lefektetett, betakart, majd…
- Igen?

- Na látod, nem is olyan rideg mint gondolod.
- A parton ott voltál?
- Nem.
Ekkor kopogás hallatszott. És egy ismerős hang.
- Sora?

- Ki az?
- Yuri.

- Gyere csak be. „mondta miközben a nyakáig felhózta a takaró ként szolgáló kabátot.

Mikor belépett a férfi és meglátta az ismerős dzsekit elöntötte a féltékenység.

- Van még itt valaki?

- Nincs. Miért?
- A kabát…
- Ja az csak…
- Na mindegy, végül is csak meg szerettem volna kérdezni, , hogy eljönnél-e velem egy ebédre.
- Én?
- Nem nagyon látok mást, itt.

- De…
- Kérlek, fontos lenne.
- Jó, de mikor?
- Ma délben.
- Ööö és milyen ruhába kell meni? „kérdezte miközben kicsit elhúzta a száját”
- Elviszlek venni egy ruhát, ha neked most megfelel.
- Persze. Találkozzunk 20 perc múlva a színpad előtt.

- Jó. Akkor 20 perc.

Sora felvett egy másik ruhát, majd elindult Leon szállása felé. Mikor odaért, kopogott párszor majd rányitott az ajtóra ami nyitva volt. Kicsit félénken belépett, és meglátta a hófehér szobát.

Összehajtotta a kabátot, majd egy cetlit írt, amit utána ráhelyezett. Mikor kifelé ment az ajtóban össze ütközött a férfival.
- Leon? Te mit keresel itt?

- Ezt én kérdezhetném nem gondolod? „kérdezte kedvesen”
- Jahh, bocs csak az …izé.. a kabátodat hoztam vissza, és… és megszerettem volna köszönni a tegnap estér, , hogy… „válaszolt kicsit zavartan”

- Értem. És szívesen „mondta elmosolyodva”
- Bocsáss, meg de most mennem kell várnak már.
- Yuri?
- Honnan tudod?
- Tegnap elkezdtem mondani, , hogy versenyzünk, de én nem tartom tisztességesnek, , hogy te nem tudsz róla. De te elaludtál, így…

- Miről nem tudok? „kérdezett vissza miközben berántott a férfit a szobába és becsapta utána az ajtót.
Miután a férfi gyorsan elmondta a verseny lényegét, a fiatal artista, teljesen ledöbbent, és egyben megijedt. Félt, , hogy elveszíti az egyik legjobb barátját, másrészt pedig, , hogy Leont. (A másodikért jobban aggódott.)
- Bocs, de el kellet mondanom.

- Semmi baj, örülök, , hogy elmondtad, de most már tényleg mennem kell, majd még beszélünk. „köszönt el és elindult az ajtó felé”
A férfi hirtelen megragadta a kezét és visszahúzta.
- Ez a tiéd.
- Mi ez?

- Nyisd ki és megtudod. „mondta miközben átadta a hosszúkás dobozt”
- Ööö ez gyönyörű. „válaszolt miközben meglátta az ezüst nyakláncot, amin sárga ezüst keretes szárnyak voltak.”
- És a tiéd.
- , hogy az enyém? Mért?
- Születésnapod alkalmából.
- Köszönöm. „mondta mosolyogva és egy puszit nyomott a férfi arcára”
- Szívesen. Most már mehetsz. „mondta mosolyogva a férfi.

- Szia. „mondta miközben már futott Yurihoz.

Mikor leért Leon már az autóban ült.
- Késtél.
- Muszáj volt „mondta miközben elmosolyodott”
- Indulhatunk?
- Igen, de hova megyünk?

- Ismerek egy márkás ruhaboltot, ott majd választhatsz magadnak ruhát.
- De, nekem nincs sok pénzem…
- Azt nem is mondtam, , hogy neked kell kifizetni. Mivel én hívtalak el, én állok mindent.
- Ezt nem fogathatom el. „mondta kicsit akadozva”
- De, hogy nem! És nincs vita.

Mikor odaértek Sorának sorba adták a ruhákat, de egyik se tetszett neki.
Nem is nagyon törődött azzal amit épp csinál, mert a gondolatai Leon körül forogtak.

- Valami baj van Sora? „kérdezte Yuri, ezzel kizökkentve az elmélkedésből a lányt.”
- Nincs, csak… ez nem az én világom.
- Próbálja fel ezt. „mondta az eladónő és átadott egy ruhát.”
- Jó.
Mikor felvette nagyon jól nézett, ki még Yurinak is elakadt a szava. Során egy spagetti pántos fekete, térdig leérő szoknya volt, amin kis fehér virágok voltak. A szoknya formája rendkívül kiemelte a lány nőies alakját.
- Ezt kérjük. „szólalt meg végül Yuri”

Miután becsomagolták, Yuri elindult egy ékszerüzlet felé.
- Most hova megyünk?
- Nyakláncért.
- Az nem kell , kaptam egyet, ehhez a ruhához jó lesz. De különben mért kell így kiöltözni, hova megyünk?
- Az majd meglátod. És kitől kaptad a nyakláncot?
- Leontól.

- Kitől? Mikor? „kérdezett vissza rögtön dühösen”
- Leontól, ma. De kérdlek most vigyél vissza gyakorolnom kell.
- Rendben , de 11-re érted megyek addigra kérlek légy kész.
- Jó.

Mikor visszaértek a színpadhoz Yuri rögtön Leont kereste meg.
- Megegyeztünk, nem?
- Miben?
- , hogy nem szólsz, hozzá.
- Abban igen, de mit tehettem volna ő keresett meg a szállásomon. „mondta egy gúnyos mosollyal”
- Kerüld el két napig. Gondolom nem fogsz belehalni.
- Jó, két nap.
- Rendben.
10 körül Sora abbahagyta az edzést, letusolt, majd visszament a szobájában. Felvette a fekete szoknyát, mellé egy szintén fekete tűsarkút, és a Leontól kapott nyakláncot, és kontyba tűzte a haját.
Pontosan 11-kor kopogtak az ajtón.

- Gyere be nyugodtan.
Igaz , hogy Yuri már látta ezt a ruhát, de ismét megdöbben, de a szeme megakadt a nyakláncon miközben végignézte a lányt.
- Ez az a nyaklánc?

- Igen, szép ugye?
- Nekem nem tetszik.
- Mért?

- Csak vedd le.
- Nem. Nekem tetszik.
- Azt mondtam, vedd le.
- Nem. De úgy látom a ruhát vissza is adhatom, mert már elment a kedvem az egésztől.
Azzal a férfi szeme előtt levette a szoknyát és az arcába vágta, nem törődve azzal , hogy így fehérneműben van. Kiküldte a szobából majd rácsapta az ajtót a még mindig döbbent férfire. Magára húzott egy pólót és egy rövidnadrágot, majd dühösen leült az ágyára.

- Sora?
- Takarodj. „válaszol dühösen”

- Bejöhetek?
- NEM.
- Bocsáss meg.

- Nem.
- Maradhat a nyaklánc.
- Még szép, , hogy marad ezt alapból nem te döntenéd el.
- Kérlek vedd vissz a szoknyát és mennyünk, téged is várnak.

Eközben a folyosó másik végén Leon, figyelte az eseményeket, és nagy örömmel töltötte el amit lát. De ez megváltozott mikor meglátta , hogy a lány végül elfogadja a szoknyát.
- Rendben add ide… „mondta miközben kinyitotta az ajtót és átvette a ruhát”

Leonnak elakadt a lélegzete mikor meglátta a fekete szoknyában. Mikor Yuri észrevette leont átkarolta a lányt és hátranézett a férfire, amitől Leont elöntötte a féltékenység. de annak örült , hogy a lány viseli a nyakláncot, „így talán nincs minden veszve.”Gondolta.
Egész úton nem szóltak egymáshoz.
Mikor odaértek Sora kicsit meglepődött, mert egy tengerparti étteremhez étek. Yuri kinyitott a kocsi ajtaját a lánynak majd az oldalán belépett a vendéglőbe. Yuri leült egy asztalhoz, ahol már ült egy férfi.
- Jó napot. „mondta félénken Sora, majd leült.”

- Hello Yuri. „szólalt meg a szőke hajú férfi”
- Hello , ő az akiről beszéltem. „mondta miközben Sorára mutatott”

- Jó napot én Killien egyik barátja vagyok, egyben a műsorainak a szervezője. És megtudtam, hogy vele fog szerepelni a következő előadásán. A nevem Tom. „ mondta végig mosolyogva”
- Hm? Előadásán? „mondta miközben a férfi felé fordult” Még az sem biztos, hogy te nyersz.
- Hogy én nyerek?
- Leon mindent elmondott a kis fogadásotokról, amiről úgy látom te elfelejtettél szólni. Nem gondolod, hogy túlzás, hogy az első nap kijelented, hogy te nyertél?
- Nem. Hisz Leonak úgysincs esélye.
- Csak, hogy tudd, most per pillanat nagyobb esélye van mint, neked. „mondta miközben felállt az asztaltól.”

Fogott egy taxit és visszament a színpadhoz. Yuri elköszönt barátjától és utána rohant.
Mikor végre megtalálta épp az ebédlőbe volt, a barátnőivel együtt. ( most már edzőruhában)
- Sora. Végre megtaláltalak. „ mondta ügyet se vetve arra, hogy a többiek ott voltak”
- Mit akarsz? Nem fogod fel, hogy elegem van belőled. „ válaszolt dühösen miközben felállt az asztaltól és gyors léptekkel elhagyta az ebédlőt.
Yuri sarkon fordult és követte a lányt. Az ottmaradt társaság nem nagyon értette, hogy mi történt, de jobbnak látták nem beleavatkozni.
- Belőlem? Egész nap kedves akartam lenni veled, te meg …
- Én meg? Hogy viselkedek? „kérdezett vissza a másik szavába vágva”
- Mint ha kicseréltek volna. Nem ilyen szoktál lenni, velem végképp nem. Mi történt, hogy…?
- Semmi. És nem hiszem, hogy veled másképp viselkednék mint bárki mással. „mondta miközben belépett a szobájába és a férfi arcára vágta az ajtót.”
- Sora?! Nyisd ki légy szíves, ne gyerekeskedj.
- Jó éjt.
Yuri nem szólt vissza, elment.

Sora a nap hátralévő részét a szobájában töltötte, és gondolkozott. Tudta, hogy Yurinak igaza volt, de idegesítette is az amit az ebédnél hallott. Addig gondolkodott míg elnyomta az álom.
Másnap reggel kopogásra ébredt.
- Sora?!
- Ki az? Yuri? „kérdezte miközben kikecmergett az ágyból és gyorsan felöltözött.”

- Igen én vagyok az.
- Mit akarsz, már megint? „kérdezett ismét miközben résnyire kinyitotta az ajtót”

- Beszélhetnénk?

- Most? Miről? „kérdezte fáradtan és mivel kicsit már magához tért dühösen”
- Bemehetek?

- NEM.
- Értem, akkor kijönnél egy picit?
- Hát…na jó. „mondta végül elmosolyodva”
- Egy pizza?
- Most?
- Mért, úgy is felkeltél, mit veszthetsz?
- Rendben.
Elmentek a parton lévő egyik étterembe és rendeltek egy pizzát.
- Sora? „szólalt meg Yuri mikor leültek”
- Igen?

- Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi viselkedésemért.

- Semmi gond én is hülyén viselkedtem.
- Akkor béke?
- Igen, „bátyus”. Mondta nevetve a kis sztár”
A bátyus szónál Yuri kicsit meglepődött, igaz hogy ezt már megbeszélték, de ő azért úgy gondolta, hogy azért ennél több, de ezt nem tette szóvá.

A nap hátralévő részét a parton töltötték, nagyon jól szórakoztak és a nap végére úgy viselkedtek, mintha nem is történ volna semmi tegnap. Már majdnem éjfél volt mikor visszamentek a szállásra és elköszöntek. Sora gyorsan elaludt, mert várta, hogy Leon mit talál ki.
Reggel korán felkelt és várta a férfit, de semmi nem történt.
Végül reggelinél találkozott vele.
- Szia Leon.
- Hello, milyen volt az elmúlt 2 nap?
- Jó. De… most…
- Jössz gyakorolni? „kérdezte miközben végre vette a fáradtságot, hogy a lányra nézzen és meglátta a nyakláncot”
- Persze szívesen.

- Látom viseled.
- Mit? „ kérdezte meglepetten”
- A… „nem tudta folytatni mert Sora közbeszólt”
- Ja igen nagyon tetszik a nyaklánc, köszönöm még egyszer.
- Szívesen. „mondta miközben elmosolyodott”
- Mehetünk?
- Igen.
Szinte az egész napot az edzőteremben töltötték, dél körül elmentek együtt ebédelni, amin a többiek kicsit, nem nagyon meglepődtek. Főleg Yuri.
Mikor visszamentek gyakorolni Leon óvatosan odahajolt a lányhoz és megkérdezte.
- Megcsináljuk a manővert?
- Alig várom már. „ mondta mosolyogva”

A manőver tökéletesen sikerült, még talán jobban mint a legelső premieren. Mind a ketten nagyon jól érezték magukat egymás közelében. De itt egyikük sem gondolt a másikra testérként. Már sötét volt mikor kiléptek az edzőteremből és egyszerre megszólaltak.
- Nincs… „ mondák majd elnevették magukat”
- Nincs kedved sétálni? „kérdezte meg ismét Leon.”

- Ugyan ezt akartam én is kérdezni.
- Akkor?

- Jó. Menjünk.
Elindultak a part felé és ott leültek egy padra.

- Nagyon jó volt a mai nap, köszönöm. „mondta mosolyogva a kis sztár.”
- Nem rajtam múlott. „ válaszolt miközben elmosolyodott”
- Kérdezhetek valamit?

- Miről?
- Mért nem akartad először elvállalni azt, hogy a partneremként előadjuk az Angyalok táncát.
- Nem tudom.
- Értem.
Leon észrevette hogy a mellette ülő lány vacog, így ráterítette a kabátot és bátortalanul magához húzta majd átölelt. Sorat nem zavarta a férfi közelség, inkább megnyugtatta, így szorosan hozzábújt amin a férfi nem kicsit meglepődött, de őt se zavarta.

Jó pár percig így ültek szótlanul végül ismét egyszerre szólaltak meg.
-Leon, Sora. „ Majd elnevették magukat”
A férfi kicsit hamarabb abbahagyta a nevetést és csak nézte a kis sztárt. Majd közelebb hajolt és gyengéden megcsókolta.
Sorának elakadt a szava mikor Leon felemelte a fejét. Nem tudott mit mondani, csak meglepetten nézett a férfi holdtól fénylő szemeibe.

- Bocsáss meg, nem lett volna szabad. „mondta a férfi miközben tekintetét hirtelen levette a lányról”
- Ööö… Semmi baj. „Mondta végül még mindig csodálkozva és még jobban a férfihoz bújt.”

- De baj, hisz, te meg…
- Én meg ???
- Semmi. „mondta végül miközben levette kezét a lány válláról” Vissza kéne menni.

- Igen. „mondta szomorú hangon és felállt”
A visszafele úton egy szót sem váltottak. Leon elkísérte a kis sztárt a szobájáig, majd elköszönt, visszakérte a kabátot és elment a saját szállására.
Sora még egy jó darabig nem tudott aludni mert gondolkozott a csókon és az az utáni mondatokon. Végül elnyomta az álom.
Majdnem délben ébredt fel, de akkor is csak azért mert valaki dörömbölt az ajtaján.
- Sora, Sora??!!
Álmosan kimászott az ágyából, majd kinyitotta az ajtót.
- Na végre, hogy felkeltél.
- Mi a baj Ken?

- Le.. Leon. Siess.
Azt nem tudta, hogy mi történt gyorsan visszalépett a szobába felöltözött ( zárt ajtó mögött) majd futott Ken után.
Útközben kérdezgette Kent de nem nagyon értette, a válaszokat.
Mikor odaért Leon szobájához, már szinte az artisták többsége ott volt, az élen Kalossal.

- Mi történt főnök?
- Pont ezért vagy itt.
- Hogy mi?
- Leon csak veled hajlandó beszélni.
- Ezért ez a nagy tömeg?
- Azt mondták a többiek, hogy korán reggel veszekedett Yurival, azóta nem hajlandó beszélni senkivel rajtad kívül.
Sora az ajtóhoz lépett és bekopogott.
- Leon. Én vagyok az kérlek engedj be.
Az ajtó hirtelen kinyílt és egy kéz berántotta a lányt, majd becsapta az ajtót.

- Mi a baj? Mi történt? „kérdezte kicsit ijedten a neki oldalt álló férfinak.”
- Yuri. „ válaszolt röviden dühvel a hangjában”
- Mi? Nem értem.
- Mondhattad, volna hogy már választottál akkor nem gyötörtem volna magam.
- Választottam?
- Ne tetesd az ártatlant Yuri elmondta, hogy már megbeszélted vele és valami Tom nevű emberrel.
- Ez hülyeség még át se gondoltam, hisz…
ekkor Leon megfordulta és a kis sztár meglátta a sebet a férfi bedagadt száján. Közelebb lépett hozzád, de Leon ellökte.

- Csak segíteni akartam. „ mondta megszeppenve”
- Mint mindig. „ vágta rá a férfi olyan közönnyel ahogy még soha”
- Te megőrültél. Nem tudom, hogy mért hívtál ide, de úgy látom felesleges volt, megmondtam már Kalosnál, hogy a gyerekes játékaitokból engem hagyjatok ki.
- Én gyerekes?
Hirtelen megragadta Sora csuklóját és magához húzta.

- Ez szerinted gyerekes? „ mondta miközben vadul megcsókolta.”

- Engedj! „ válaszolt miközben kiszabadította magát a férfi karjából és az ajtó felé vette az irányt.”
De mielőtt kiléphetett volna a férfi utána ordított.
- Ha kilépsz azon az ajtón engem elfelejthetsz örökre. „ mondta dühösen az utolsó szót jobban megnyomva”
Sorának már kinn volt az egyik lába, és az artisták csodálkozva nézték, mikor visszalépett és becsukta az ajtót.
- Jó maradok, de akkor hallgass végig.
- Ez azt jelenti, hogy…
- Nem. Vagyis nem tudom, csak nem hagylak itt ilyen állapotban.
- Értem.
- Na szóval nem tudom, hogy mért verekedtetek össze, de én még nem választottam, és különben is szerinted hordanám ezt, hogyha Yuri lenne a partnerem? „ mondta miközben bizonyítás ként megemelte a nyakában lévő nyakláncot.
- Hmm.
- Kinek, hiszel neki vagy nekem?
- Nem tudom.

- Tudd meg van rá kb. 2 perced, amíg én elérek az ajtóig. „ mondta olyan határozottan amit a férfi meglepődött.
A kis sztár már a kilincsért nyúlt mikor Leon megszólalt.
- Várj. Neked hiszek csak gyere már vissza kérlek. „mondta miközben a végén kicsit elmosolyodott”
- Jó.

Visszament a férfihoz és mélyen a szemébe nézett, majd hirtelen megszólalt.
- Van valami erős italod?

A kérdésen Leon meglepődött, majd mosolyogva válaszolt.
- Nincs még túl korán hozzá?

- Nem nekem lesz.
- Hanem?
- Neked!
- Hm?
- A sebedre.
- Ja.
- Na szóval van?
- A konyhában.
Pár pillanat múlva megjelent egy pohár itallal és egy maroknyi zsepivel.
Majd közeledni kezdett a férfi felé.
- Leon. Nyugton maradnál egy kicsit? Leülnél?„ szólalt meg végül”
- Igen. „ válaszolt és leült az ágy szélére.” :P
- Akkor elkezdem. „ monda miközben az egyik zsepit átitatta a pohárban lévő itallal”
Ahogy egyre közelebb hajolt a férfihoz, egyre gyorsabban vert mindkettőjük szíve, mikor a zsepi a sebhez érte Leon felszisszent.
- Bocs nem tehetek róla.
- Semmi gond.
Mivel a férfi magasabb volt mint a fiatal artista, kicsit fölé kellet hajolnia, hogy elérje, de megcsúszott így a férfire esett aki így az ágyon eldőlt. A kezében lévő italt pedig kiborította az ágyra.

- Bocsánat a… „monda miközben rögtön leszállt róla és elkezdte zsepivel törülgetni a takarót.”

- Nem baj. „ mondta nevetve Leon miközben felül”
A lány az ágyon észrevett egy kisebb vérfoltot ott ahol az előbb a férfi feje volt. Rögtön a férfi mögé ült és észrevette, hogy a fején van egy nagyobb seb és körülötte a haja össze volta tapadva a vértől.
- Jajj. „ mondta végül alig halhatóan”

- Mi az? „ kérdezett vissza kíváncsian”

- Hát.. a .. fejeden… a fejeden van egy seb. „monda a rémülettől akadozva”
- Igen?

- Nem is tudtad?
- Mondtam volna.
- Ezt én nem tudom ellátni, el kell menned doktorhoz.
- Nem.

- Mért?

- Nem fogok így mutatkozni a többiek előtt.
- Ne légy ennyire hiú , orvosra van szükséged.
- Nem érdekel.

- Ha elküldöm őket, elmész?
- Csak akkor ha velem jössz.
- Én?
- Ha minden igaz van még egy napom. „ mondta gúnyos mosollyal”
- Igaz, de akkor várj egy kicsit elintézem őket valahogy. „ mondta annak ellenére, hogy nem tudta, hogy-hogy.”
- Jó, utána gyere le a színpad elő ott leszek.

Sora kilépett Leontól és beadta a többieknek, hogy semmi baja csak dühös Yurira. Nagyrészük gyorsan felfogta és elment, aki meg nem azt meg elhúzták.

Pár perc múlva mindenki tette a dolgát, a két artista találkozott a színpad előtt ahogy megbeszélték és elmentek Dr. Kate-hoz, aki rendbe hozta Leon fejét.

Ezek után elmentek ebédelni, a férfi a kis sztárt egy nem nagyon ismert francia étterembe vitte. Majd miután mind a ketten jóllaktak ismét elmentek gyakorolni amitől felvidultak.

Eközben a többiek értetlenül nézték, hogy Leon hogy megváltozott, ahhoz képest ahogy reggel viselkedett. A sebeket észre sem vették. (nem mintha annyira figyelték volna)

Soráék késő estig az edzőteremben gyakoroltak, amitől mind a ketten rendesen elfáradtak. Végül lekapcsolódtak a lámpák így nem volt más választásuk, mint hogy abbahagyják.
Leon elkísérte a fiatal artistát a szobájáig majd búcsúzás ként kezet nyújtott a lánynak de a kis sztár átölelte, ami a férfinak is nagyon jól esett így ő is megölelte. Mikor elengedték egymást izzott körülöttük a levegő, mind a ketten többet akartak de csak álltak egymással szemben végül Leon törte meg a csendet.
- Jó éjt. „ mondta kedvesen és sarkon fordult”
- Jó éjt.

Mind a ketten csak ültek az ágyukban és gondolkoztak.

Sora azon, hogy most kit válasszon, átgondolta az elmúlt 4 napot. Igaz, hogy Yurival is egészen jól kijött, de mégis csak Leonra tudott gondolni. Jó pár órákig szótlanul üldögélt majd elnyomta az álom.

Eközben Leon egész este azon gondolkozott, hogy mi történik ha nem őt választja. Akkor mindennek vége. Most már tudta hogy számára Sora most már nem csak egy artista, sokkal több annál. Többet szeretett volna barátságnál, de ezt nem tudta hogy mondja el neki, és, ha…Ekkor eszébe jutott a parton adott csók. A lány viselkedése. Egy percet sem bírt aludni, de furcsa mód ez meg se látszott rajta.

Másnap mikor Leon találkozott Yurival nem ordibáltak csak egyenesen Sorához mentek.
Miután párszor kopogtak a kis sztár megjelent a kezében azzal a nyaklánccal amit Leontól kapott. Amikor ezt meglátta a férfi elkeseredett, és el is fordult, mikor Sora visszahúzta és mélyen a szemébe nézett.
- Felraknád? "„kérdezte miközben mosolyogva átadta a nyakláncot "
- Szívesen.
- Ez hogy lehet?
Miután Leon felrakta a nyakláncot a fiatal artista visszafordult Yuri felé.
- Végig gondoltam az elmúlt 4 napot. És arra jutottam, hogy csak az lehet a partnerem aki...

- Aki? „ kérdezte dühöngve”
- Akit jobban kedvel.” Mondta Leon a lány háta mögül.”
- Az igaz?
- Igen. A partnerem Leon. Ha egyet ért velem. „ jelentette ki miközben a férfi mellé állt.”

- Igazad volt Leon , engem még nem ismer.
- Vagy talán túlzottan. „ mondta gúnyosan miközben átölelte a kis sztárt”
- Viszlát. „ zárta rövidre a beszélgetést”
- Szia. „ mondták egyszerre”

- Sora? „fordult a lány felé”
- Igen?
- Mért én?

- Nem tudom. „ mondta mosolyogva”
- Sok mindent nem tudunk. „válaszolt gúnyosan” De azt hiszem én tudom.
- Igazán? Azt nem hiszem.
- Valóban?

- Majd megtudod.
Az elkövetkező 2 hét gyorsan eltelt és következett is a premier estéje és Sora születésnapja.

Az előadás teljesen más volt mint az első, sokkal nyugodtabb, de sokkal jobb is egyben. Leon és Sora tökéletesen végrehajtották a mutatványt. És a végén mikor a fiatal artista a végpontra érkezett a férfi mellé, aki átölelte, a trapézon lábujjhegyre állt és félénken megcsókolta Leont, majd a fülébe súgta.

- Ezért!!! Ezt mégsem adhattam Yurinak.
Leon először megdöbbent majd gyengéden felemelte a lányt és ő is megcsókolta.

- Szeretlek. „ mondta”

Sora hirtelen nem tudott mit mondani annyira megdöbbent.

Már az öltözőben voltak és készülődtek az esti partira, mikor Sora belépett a férfiöltözőbe, nem sokára meg is találta Leont aki épp kilépett a zuhanyzóból, egy szál törölközőben, mikor a lány a nyakába ugrott.
- Én is szeretlek. „mondta majd otthagyta a meglepődött férfi táraságot”

Gyorsan ő is átöltözött majd megkereste Kenet-úrat és megköszönte neki a jegyeket és megkérdezte, hogy hová szólnak. Kenet úr nem mondott semmit csak átadott egy prospektust a lánynak és elköszönt.
Délután 5-kor kezdődött a party, mire Sora megérkezett már mindenki ott volt. Mikor belépett a terembe hirtelen mindenki ránézett.

Egy sárga pánt nélküli szoknya volt rajta, ami rendkívül kihangsúlyozta nőies alakját, amihez egy narancssárga tűsarkút szandál vett fel, és egy ugyanolyan színű kistáskát.
Mindenkinek elakadt a lélegzete a látványtól, főként Leonnak.
A csendet egy lassú zene törte meg , amit Ken tett be hogy elkezdődhessen a buli.
Elsőnek Leon lépett oda Sorához.

- Gyönyörű vagy. „mondta mosolyogva”
- Köszönöm. „válaszolt miközben kicsit elpirult”
- Táncolunk?
- Igen. Szívesen.
Miután elkezdtek táncolni mindenki nagyon megdöbbent és őket nézte, majd lassan ők is elkezdtek párokban lassúzni. Mind a két artistának nagyon jól esett a másik közelsége, végül a kis sztár megtörte a csendet.
- Leon?

- Igen?
- Kijönnél velem egy kicsit, beszélni szeretnék veled.
- Persze.
Senkinek nem tűnt fel hogy távoztak így zavartalanul folyatódott a buli.
Sora kiment a teremből és leült egy padra.
- Valami baj van Sora?
- Nem, dehogy is.

- Akkor mért szerettél volna beszéli velem?
- Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy eljönnél-e velem a Hawaii-szigetekre?
- Hogy mi?
- Kenet úrtól kaptam két jegyet, születésnapomra és Kalos azt mondta, hogy bárkit vihetek, addig felfüggeszti a színpadot, és mindenkinek kiadja azt aj időt amíg távol vagyok.

- És te engem akarsz elvinni? Kibírhatatlan vagyok.
- Igen téged. Jössz?

- Nekem jó, de előre szóltam.

A választ nem várta meg, magához húzta a lányt és megcsókolta.
Még egy darabig kint beszélgettek, majd visszamentek a többiekhez. A egészen hajnalig tartott az utolsó vendég Leonon és Során kívül hajnali háromkor ment el.
A két artista még maradtak egy tánc erejéig majd ők is elbúcsúztak. Mind ketten hamar elaludtak az időpontra tekintettel.
Másnap egész végig csak pakoltak, senki nem zavarta őket. Este ismét elnyomta őket az álom a fáradságtól.
Reggel még, mindenki aludt, amikor két artista már talpon volt és izgatottan készülődtek. Sora egy rövidnadrágot és egy pólót vett fel, Leon pedig mint mindig a fekete szerelését.
10 körül már mindenki ébren volt és kocsikban ülve utaztak a reptér felé.
Mikor megérkeztek Leon és Sora már ott álltak a repülőgép előtt.
Mindenki könnyes szemmel búcsúzkodott(kivéve Leon), ő csak Kalostól köszönt el.

Majd mindenki hátrébblépett helyet adva Kalosnak aki egy csomagot vett elő a háta mögül.
- Ez még a tiétek. „mondta miközben átadta a csomagot.
Miután a kis sztár kinyitotta, meglátott benne egy női és egy férfi fürdőruhát, két papucsot, és két napszemüveget.
Mikor meglátta, hogy a férfi fürdőruha fekete nem nagyon csodálkozott, de mikor észrevett rajta egy sárga írást, és elolvasta „Sora” elnevette magát. Majd megnézte a sajátját is ami sárga volt és feketével Leon nevét látta az alsórészén.
- Nagyon köszönöm. „ mondta végül mosolyogva és integetve felszállt Leon után a gépre”

…

Ui.: Három hónapig voltak távol, és amikor visszatértek Sora ujján egy ezüst gyűrű volt.
Azt, hogy mi történt a szigeten a ti fantáziátokra bízom, de az biztos, hogy mikor visszaértek megjelent Fantom, és Rosettának mindenről pontosan beszámolt.

THE END

Készítette: Zsokibabyy