May felnyergelte Szelídet. Kivezette, és felült rá. Ment  öt kört lépésben utána pedig ügetett. Vagy 30 percig csak ügetett. May megnyomta a sarkával Szelídet, mire Szelíd engedelmesen elkezdett vágtázni. Jó lassan, aztán egyre gyorsult. May közben azon töprengett, hogy hogy történt ez az egész.

May már megtanult ugratni is, tehát egy kisebb fajta akadáj felé irányította Szelídet. Szelíd futott az akadály felé és ugrott. May előredőlt, mikor Szelíd földetért, akkor pedig vissza.  Nagyon jól sikerült az ugrás, mivel Szelíd az akadály fölött vagy 30 centire ugrott. Maynek ez volt azeddigi legjobb ugratása.

Ekkor meglátta Sora-t is. Sora nemrég úgy leesett Szikráról, hogy a lovaglást abbahagyta, de nem csak ideiglenesen, hanem végleg. Azóta csak segédkezni járt a lovak körül.

-Sziasztok!!Szia May!-köszöntötte Sora őket.

-Heló-szólt vissza May.

-Kit kell megpucolni?-fordult Sora Erihez.

-Azt hiszem, Csillám elég piszkos, mivel nemrég hempergőzött. Azon kívül kitakaríthatsz Szikránál  is. - vigyorgott gonoszul Eri.

-Szikránál?! Szikránál?Na jó . . . megpróbálhtom . . .

Sora berobogott az istállóba, és bement Szikrához.

-Sz . . .szia Szikra . . .mi lesz, ha most kihordom a ganyédat? . . .

Szelíd szeme barárságosan csillogott. Sora hozta a vasvillát, és elkezde a gaynét halmozni a talicskába.

                                                                          +

Sora végzett Szikránál. Halkan bement Csillámhoz, kezében a vakaróval, és a kefével. Megszagoltatta Csillámmal mind a két eszközt, és a vakaróval elkezdte vakargatni Csillám nyakát. Ezt minden részen megcsinálta, majd kiszedte a vakaróból a szőrszálakat. Ekkor áttette a vakarót a bal kezébe, és a kefével súrolni kezdte Csillámot. Amikor kész volt, a vakarót végighúzta a kefén, így kijött belőle egy csomó por.

May eközben már a városban görizett. Végigment a téren, elszáguldott egy pizzázó előtt, persze aztán viszafordult, bement, és becsomnagoltatott egy Margerita pizzát, ami a kedvence volt. (Be  kell valljam, az én kedvencem is ez...) a pizzával a kezében visszasuhant a térre, ott leült, hátha talál valami érdekességet. Már kezdett sötétedni, úgyhogy May felállt, fél kezében a pizzával elindult a szállás felé. Hátranézett, mert hallott valami zakatolást. Látta, hogy egy kölyök esett el a bicójával. May le akart fékezni, hogy segítsen neki, mikor hirtelen nekiment valaminek . . . vagy valakinek . . . May kinyitotta a szemét, és csak bámult.

-Mi a papagáj? Ez egy tükör?-gondolkodott May.

Ugyanis előtte egy teljesen ugyanolyan magas, ugyanolyan szemű, hajú, arcú lány állt. Teljesen a hasonmása volt May-nek.

- Ki vagy te? És . . . plasztikai műtéttel ugyanolyan arcot csináltattál, amilyen nekem van? - kérdezte a tükörkép.

- Nem, éppen hogy te vagy az . . .- fortyant fel May.

Majd mind a ketten röhögésben törtek ki. Az emberek fejcsóválva mentek el mellettük.

-Ikrek, úgy vihognak, mint egy csimpánz, és nem öltöznek egyformán-hallatszott a hangjuk. Mármint a járó-kelő embereknek.

-Figyelj, te pont úgy nézel ki mint én.-kezdte a tükörkép.

-Fordítva-röhögcsélte May.

-És szerintem nem lehet csak úgy két egyforma ember. Úgyhogy szerintem valamilyen rokonok lehetünk. Mi a neved?

- May Wong.

-WONG?Én is Wong vagyok! Cyntia Wong! - nézett nagyot a hasonmás.